Visszaemlékezés Béresné Szöllős Beatrixtől, akinek szülei 1946-ban vásárolták meg a területet, nem sokkal később pedig építkezni kezdtek rajta
Szüleim, Szöllős Ferenc és felesége (Molnár Margit) 1946-ban vették meg Kovács (?) professzortól ezt a telket, ami a Széphalom utcától egészen a villamossínekig terjedt.
A fotót Rózsa György fotóriporter készítette, aki szintén az ucában lakott
Apám elmesélése szerint bombatölcsér volt az egész terület, kerítés nélküli. Az utcában lakók szerint komoly harcok voltak itt. Apám elkezdte rendbe tenni a területet, bekerítette, beültette gyümölcsfákkal és víkendházat épített rá, ahova nyaralni jöttünk ki az I. kerületből (Krisztinaváros). A gyümölcsfák szépen cseperedtek, majd termőre fordultak. Főleg jonatán almák volta, amiket Apukám metszett és permetezett. Csodálatos ízük volt. Az almafa- virágzást minden áprilisban megünnepeltük, barátainkkal, nagy flekkenezéssel. Az alma-szüretet meg ősszel ünnepeltük barátainkkal, akik segítettek leszedni. Gulyás volt az ebéd, finom töpörtyűs pogácsával.
Majd elhatározták, hogy a víkendház helyett lakóházat építenek. 1962-re elkészült és kiköltöztünk, így lettünk II. kerületi lakosok. Majd amikor elöregedtek a gyümölcsfák, ki lettek vágva és helyettük Vas megyéből hozatott Apám fenyőfa csemetéket és elültette. Ma is megvannak, lehet látni őket a Széphalom u. 10/a kertben. Madarak és mókusok fészkelnek rajta és ontják illatukat. Én meg emlékezem ültetőjére, amíg élek.
Édesapám halála után 1999-ben eladtuk a házat. Anyám ragaszkodott az utcához és szemben a házunkkal, a 11-ben vett egy lakást, abban lakott haláláig. Majd 2003-ban férjemmel Béres János Kossuth díjas művésszel visszajöttem gyermekkorom utcájába. Férjem 2022-ben halt meg, szép emléktáblát állítattam a társasház falára. Ebben az évben volt az avató. Orr Péter ötvösművész alkotta.
